Családtagok a politikában

Családunk tagjai tevékenyen munkálkodtak a köz ügyeiben is, így nem maradtak távol a politikától sem. Az Országgyűlési Almanachok szerint három Ortutay vett részt képviselőként a modern kori magyar parlament munkájában.

Az első, Ortutay Gyula, az 1896-ik évi választások során került be a parlamentbe. Az Arad-megyei Jószáshely kerületet képviselte liberális programmal. Munkásságról nem sok adatot találtam, legföljebb annyit, hogy még a parlamenti ciklus vége előtt elhunyt 1900-ban. Ortutay Gyula ügyvéd a család aradi, vagyonos ágából származott, szolgabíró illetve főszolgabíró volt Világoson, Nagy-Halmágyon, majd Aradon.
A képviselők sorában a második Ortutay Jenő, görög katolikus esperes, szentszéki tanácsos, a kárpátaljai nagy családfából. Kárpátalja 1938-as Magyarországhoz történt visszacsatolása után a Magyar Parlament meghívott képviselője volt, a Felvidéki Egyesült Magyar Párt képviseltében. Képviselősége előtt Beregszászon, a Csehszlovák korszakban 11 évig volt magyar városbíró. Sokat dolgozott a magyar nyelv megőrzéséért az oktatásban és a görög katolikus liturgiában, később a magyar fennhatóság alatt a ruszinság jogaiért. A szovjet okkupáció mindez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az NKVD (a Szovjetunió titkosszolgálata) letartóztassa, és a Szovjet Népbíróság 10 évi javító-nevelő munkatábori átnevelésre ítélje. Az Abesz-i lágerben halt meg, 1950. december 24-én.
Harmadik politikus családtagunk Ortutay Gyula, néprajztudós, aki minden bizonnyal a család legismertebb tagja, szintén az aradi vagyonos ágból származott. Az ő tevékenységéről tudunk a legtöbbet. Politikai meggyőződése alighanem néprajzos kutatói tevékenységében gyökeredzett, hiszen kutatóútjai során szemtől szemben találkozhatott a legszegényebbek nehéz sorsával, kilátástalanságával. Már a harmincas évektől aktívan bekapcsolódott a politikába, 1937-től az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőivel is volt kapcsolata, és a szegedi kommunista ifjúság egyik vezetője volt. A negyvenes évek elején a Horthy korszakban felmerült a veszélye, hogy munkásmozgalmi tevékenységéért börtönbe kerül. Gyula az akkori országgyűlési képviselőtől, Ortutay Jenőtől kért segítséget. Ortutay Péter, Jenő unokája így írt erről:
„Hogy Ortutay Gyulát, a későbbi kultusz minisztert, akadémikust, néprajzkutató egyetemi tanárt a negyvenes években nem kasznizták le, mert hogy hát a szegedi kommunista fiatalok vezére volt,... amit Horthyék azért nem csíptek különösebben, azt csak nagyapámnak köszönhette. Elment hozzá és megkérte," Jenő, bácsi ne engedd, hogy sittre vágjanak, hisz én is csak Ortutay vagyok". Nagyapám azt mondta, "Jó. Maradj nálam, és nem bántanak."”
S valóban, így is lett. Gyula részt vett kárpátalján az Ungvár és Ung vármegye szociográfiájának összeállításában. 1942-ben csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz. A szovjet megszállás után, 1945. április 2-án Budapesten választották meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé, ekkortól 1953-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő. 1947. március 14-től 1950. február 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter. Nagy szerepe volt a Nagy Ferenc miniszterelnök lemondatását (1947. június 2.) előkészítő pártközi tárgyalásokon. Miniszterként jelentős szerepe volt az iskolák államosításában, mely tevékenységét sokan azóta is bűnének róják föl. 1948. december 14-től az Magyar Tudományos Akadémiát átszervező magyar Tudományos Tanács társelnöke. 1949 márciusától a Magyar Függetlenségi Népfront Országos tanácsának, 1954. október 24-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. 1957. október 22-én az újjászervezett Hazafias Népfront főtitkárává választották, amely tisztséget csaknem hét évig, 1964. március 20-ig töltötte be. 1964-től haláláig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. 1958. november 26-án lett az Elnöki Tanács tagja. Tíz nappal korábban ismét országgyűlési képviselővé választották, 1970 és 1978 között a parlament kulturális bizottságának elnöke volt.
Naplója szerint, melynek első kötete 2009. nyarán jelent meg nyomatásban, Ortutay Gyula mélységesen kiábrándult a politikából. Ugyanakkor nem felejtette el az Ortutay Jenőtől kapott politikai segítséget. 1956-ban Ortutay László (nagyapám, a kárpátaljai ágból) a létavértesi állomáson teljesített vasúti szolgálatot. A forradalom során a fiatalok erre az állomásra is kitűzték az ellenállás lyukas nemzeti zászlaját, ami miatt a forradalom leverése után nagyapámat a rendőrség folyamatosan zaklatta, kihallgatta, és többször meg is verte, bár nagyapám (tudtunkkal) a forradalomban tevőlegesen nem vett részt. Végül kétségbeesésében Ortutay Gyulához írt levelet, mely után a zaklatások abbamaradtak. Később Ortutay Gyula felesége lett a keresztanyja egyik unokatestvéremnek. Ortutay Gyula politikai munkája ellentmondásos. Sokan továbbra is méltatják, mások átkozzák, elsősorban az iskolák államosítása és az akadémia szocialista szemléletű átszervezése miatt.
Három hivatásos politikus a családból, egy liberális, egy konzervatív és egy kommunista. Az értékítélet a történészekre marad, akik idővel eldöntik majd, javára volt e tevékenységük népüknek, akiktől megbízatásukat kapták.

Navigáció

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.