Ortutay Jenő

* 1889. 05. 03. Tarna (ma Szlovákia) - + 1950. 12. 24. Ábesz (kényszermunkatábor, Komi Autonóm Köztársaság, Szovjetunió, ma Oroszország)
Édesapja: Ortutay István I.
Édesanyja: Dudinszky Mária
Testvérei: Ortutay Miklós II., Ortutay Anna, Ortutay Jolán, Ortutay Magda, Ortutay Sarolta, Ortutay Sándor II., Ortutay Gyula, Ortutay István II., Ortutay János, Ortutay Pál, Ortutay Tivadar, Ortutay Mária, Ortutay Erászt László
Felesége: Papp Ilona (* ? - + 1960. Ungvár)
Gyermekek: Ortutay Angyalka (* 1915 - + 1935 Ungvár), Ortutay Elemér, Ortutay Béla I

Ortutay Jenő görög katolikus kanonok, szentszéki tanácsos, magyar országgyűlési képviselő a 20-30-as években kimagasló szerepet játszott a kárpátaljai, különösen a beregszászi magyarság társadalmi-politikai és kulturális életében, 1928-tól 1938-ig Beregszász városbírója (polgármestere) volt.
Életútját Hetényi Varga Károly Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag, illetve Bendász István - Bendász Dániel Helytállás és tanúságtétel című könyveiből ismerjük. Sok adatot sikerült róla találni az egykori Beregvármegyei értesítőkben, a korabeli sajtóban. Az alábbi ismertetés a Katolikus Lexikon szócikkelye alapján készült.
1889. május 3-án Tarnán (Szlovákia) született Ortutay István görög katolikus pap és Dudinszky Mária családjában. A gimnáziumot Ungváron, a teológiát ugyancsak Ungváron, majd Budapesten végezte. Az Ungvári Kir. Kat. Főgimnázium értesítője szerint az 1905-1906-os tanévben az iskola 7. osztályos tanulója volt.
1912. december 22-én Papp Antal munkácsi püspök szentelte pappá. 1913-ban a Zemplén megyei Cséke községben segédlelkészként kezdett működni. 1914-től 1915-ig Beregpapfalván (Gyilokon) volt lelkész, 1915-től 1918-ig az ungvári püspöki székesegyház hitszónoka és segédlelkésze. 1918. július 1-től 1919. december 31-ig Ökörmezőn (Mizshirján) volt paróchus.
A trianoni békeszerződés után, amikor Kárpátalja Csehszlovákiához került, a cseh légionisták halálosan megfenyegették, majd internálták. Később a román megszállás alatt lévő Kövesligetre (Drahovóra) nevezték ki, ahol 1925. március 1-ig működött. Itt kemény harcot vívott a környéken dühöngő pravoszláv mozgalommal, amiért 1923. januárjában merényletet követtek el ellene. A görög katolikus egyház fennmaradásáért, megszilárdításáért vívott harcában tanúsított érdemei-ért Papp Antal megyéspüspök 1923-ban tiszteletbeli esperessé nevezte ki.
1925-ben került Beregszászra, tevékeny részt vett a katolikus hitélet és a város társadalmi-kulturális életének irányításában. Lelkipásztori működésének elismeréseként Gépe Péter püspök 1925-ben beregszászi kerületi esperessé, majd 1929-től szentszéki tanácsossá nevezte ki.
A Keresztény Szocialista Párt női szakosztályának díszelnöke, a Katolikus Legényegylet védnöke volt.
Az 1927. évi városi választás alkalmával az általa alapított Katolikus Községi Párt élén másodmagával, majd a választások megismétlése után az 1928. évi általános községi választások során a Keresztény Szocialista Párttal együttműködve negyedmagával mandátumot kapott a városi képviselő testületbe, amely egyhangúan városbíróvá (polgármesterré) választotta. Ezt a tisztségét tíz éven át töltötte be.
A magyar ajkú katolikusok részére 1930-ban lapot indított Kárpáti Figyelő címen, ám a cseh hatóságok hamarosan megszüntették azt.
Mint odaadó lelkipásztori munkát végző lelkészt és kerületi esperest, Sztojka Sándor püspök 1935-ben tiszteletbeli főesperes címmel tüntette ki.
A korabeli sajtó számos felszólalását örökítette meg az utókor számára. Azok mindegyike Ortutay Jenő nagy bölcsességéről, szinte látnoki képességeiről tanúskodott.
1937. szeptember 5-én Beregszászban tartotta meg az Egyesült Magyar Párt (a volt Magyar Nemzeti Párt és a Keresztényszocialista Párt) országos gyűlését, amelyen felszólalt Ortutay Jenő is. A Kárpáti Magyar Hírlap, amely a magyar egység gyönyörű megnyilatkozásának nevezte ezt az eseményt, teljes terjedelemben közölte beszédét. Témája meglepő volt a hallgatóság számára, ugyanis az igazságos szocializmusról beszélt.
1935. évi májusi tartománygyűlési választáson, mint az Országos Keresztény Szocialista Párt listavezetője mandátumot kapott a ruszinszkói tartománygyűlésbe.
A cseh csapatok kivonulásakor mindent megtett annak érdekében, hogy megvédje Beregszász polgárait a cseh terror erőszakoskodásaitól. 1938. november 9-én Fekésházy Zoltán későbbi alispánnal együtt ő köszöntötte a Beregszászba bevonuló magyar csapatokat, majd mint a városi nemzeti tanács elnöke aktív részt vett a konszolidációs munkában. Aktívan dolgozott Kárpátalja ruszin nyelvű népességének jogaiért.
Az 1938. évi XXXIV. törvény 2.§-a alapján, mint tartománygyűlési képviselő, meghívást kapott a Magyar Országgyűlésbe. 1942-ben Nemzetvédelmi Kereszttel tüntették ki. Ezt az érdemrendet 1940-ben alapították azon személyek munkájának elismerésére, „akik akár a magyarországi kommunizmus súlyos megpróbáltatásának idejében, akár a hazánktól elszakított és utóbb a Szent Koronához visszatért területeken ... töretlen magyar hittel küzdöttek .... a magyarság és Magyarország fennmaradása érdekében”. E kitüntetés viselését mind Szálasi (1944 november), mind az Ideiglenes Kormány (1945 június) rendeletileg betiltotta.
1945-ben Sztojka Sándor püspök kinevezte ungvár-ceholnyai paróchusnak és ungvári kerületi esperesnek. De a szovjet hatóságok rövidesen letartóztatták és koholt vádak alapján 10 évi javító munkatáborra, 5 évi polgári jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélték. 1950. december 24-én Ábeszben (Komi Autonóm Köztársaság) halt meg.
Ortutay Péter így írt nekem nagyapjáról, Jenőről, nagyanyjáról, Papp Ilonkáról, és Jenő testvéreiről:
„Ungváron akkoriban voltak az Ortutayak (akik számítottak), és a többiek (a plebs, akik nem számítottak). Erről a kijelentésről még azt kell tudni, hogy nagyapámék kábé tizennégyen voltak testvérek, mindenki ott élt Ungváron, pereputtyostul és megint csak nagyapám révén jó állasban, jó pozícióban. Állomásfőnök (Sanyi bácsi), tűzoltóparancsnok (talán István bácsi), propaganda miniszter (Tivadar bácsi, miután Horthy István halála után haza küldték), stb. És állítólag apai nagyanyám, Ilonka néni, Kárpátalja egyik leggazdagabb úri asszonya volt. Sokszor családi házat ajándékozott szegényebb rokonoknak nászajándékul. Egy sufniban halt meg Ungváron, koldus szegényen.”
1990 augusztusában a beregszászi temetőben Ortutay Jenő leányának, Angyalkának sírjánál emléktáblát avattak az egykori lelkésznek, városbírónak, aki szülőföldjétől távol egy jeltelen sírban nyugszik.

Ortutay Jenő és családja

Navigáció

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.