Ortutay Elemér

* 1916. 06. 2. Drahovo (Kövesliget) - + 1997. 01. 25. Ungvár
Édesapja: Ortutay Jenő
Édesanyja: Papp Ilona
Testvérei: Ortutay Angyalka, Ortutay Béla I
Felesége: Vitéz Gabriella
Gyermekek: Ortutay Péter, Ortutay Tamás, Ortutay Mária, Ortutay Jenő, Ortutay Csaba

Ortutay Elemér családunk egyik legismertebb alakja. Sorsa mélyen összefonódott a kárpátaljai magyarság modern kori történetével és tragédiájával. Pályája, hite, hűsége példa lehet szűkebb és tágabb pátriájában egyaránt. Életútjáról sok forrás áll rendelkezésünkre, köztük saját írásai is, mégis nehéz a bőséges anyagból úgy válogatni, hogy a megjelenített kép megelevenítse Elemér bácsi személyiségét. Itt leginkább Nagy Anett, a Szürtei Középiskola tanulójának dolgozatára támaszkodtam. Az eredeti, teljes szöveget is közzéteszem az egyéb forrásokkal együtt.

Dr. Ortutay Elemér 1916. június 2-án született a Huszt környéki Drahovo (Kövesliget) községben. Édesapja, Ortutay Jenő, szintén görög katolikus lelkész, főespres volt. A gimnáziumot 1936-ban Beregszászon, a papi szemináriumot Budapesten a Központi Szemináriumban végezte. 1941-ben, itt avatták a teológiai- és hittudományok doktorává is. Feleségével, Vitéz Gabriellával Ungváron telepedtek le és nevelték gyermekeiket. Volt hittanár, cserkészparancsnok, káplán és teológiai tanár is. 1949-ben, amikor a szovjet állami hatalom hozzálátott az egyházak likvidálásához, egyik napról a másikra kitették az utcára. Kisvártatva perbe fogták és 25 évi, lágerben letöltendő kényszermunkára ítélték. Elítélésére és rabságára így emlékszik vissza egy interjúban:

„Engem 1949-ben ítéltek el 25 évi, lágerben eltöltendő kényszermunkára. Büntetésemet Vorkután töltöttem le, a szénbányában dolgoztam. Elítélésemkor fiatal, 33 éves voltam. Addig mint a két magyar gimnázium hittanára, cserkészparancsok, káplán és teológiai tanár dolgoztam. A Szemináriumot Budapesten végeztem, a Központi Szemináriumban, a Pázmány Egyetemen, itt avattak doktorrá is. Ez a doktori címem is szerepelt a vádiratban: „különleges kiképzésben” részesült. A magyar cserkészmozgalomban való részvételem, pláne hogy parancsnok is voltam, államellenes ténykedésnek számított, mert a gyűléseken a magyar himnuszt is énekeltük, és „Horthy tanításának” voltam a továbbadója. De a csattanó az volt, hogy az államügyész feltette a kérdést: elismerem-e, hogy mindennap miséztem? Elismertem. Ergo, kiáltott fel bősz haraggal, a vádlott elismerte, hogy december 6-án, január 30-án és április már nem tudom hányadikán is misézett, tehát Horthy és Hitler névnapján, születésnapján és a hatalom átvétele napján... tehát, erkölcsileg támogatta a fasiszta rendszert és képviselőit...”

A gulágon eltöltött rabságból Sztálin halála után szabadult. Útközben hazafelé megtalálta szintén elhurcolt édesapja sírját. Szibériában. Hazatérve nem folytathatta papi hivatását. 17 éven át volt kályhagyári munkás, majd 2 évig raktáros. Ezalatt megbélyegzett személyként tartották nyilván, állandó rendőri megfigyelés alatt állt, rendszeresen beidézték az NKVD-re (a Szovjetunió titkosszolgálati szerve) kihallgatásokra. Ennek ellenére otthonában naponta misézett, keresztelt, esketett; betegeket látogatott, gyóntatott, temetett. Szívügyének tekintette a papi utánpótlás nevelését, ezért miután nyugdíjba ment, illegálisan, otthoni körülmények között foglalkozott tanítványaival. Bella László kárpátaljai költő Egyszemélyes Teológiai Akadémiának nevezte Elemér bácsi titkos tanári működését. Tanítói programja az volt, hogy teljes értékű embert neveljen. 1989-ben a Magyarok III. Világtalálkozójának szónoki emelvénye volt a legmagasabb fórum, ahol izzó magyarságról nemcsak kárpátaljaiként, de művelt európaiként tett tanulságot. 1989 után léphetett újra papi díszben a nyilvánosság elé, amikor a szovjet rezsim elbukott.

1993-ban jelentette meg visszaemlékezéseit Holnap is felkel a nap címmel, a kárpátaljai könyveket hozó Intermix kiadónál. 1990 után sokszor publikálta cikkeit egyházi és más lapokban. (Görögkatolikus Szemle, Kárpátalja, Pánsíp, Hatodik síp, stb.) Katekizmust szerkesztett görög katolikus hívők és hittanosok számára. Egyetlen Kárpátalján maradt teológiai doktorként élt szívvel-lélekkel kettős hivatásának, melyre életét feltette: a vallási meggyőződés és a nemzeti szellem ápolása a kárpátaljai magyarság körében. 1996-ban megkapta a Magyar
Köztársaság Elnöki Aranyérem kitüntetést.

81 éves korában, 1997. január 25-én hunyt el Ungváron. 2007 március 22-én a Beregszászi Görög Katolikus Esperesi Kerület emléktáblát avatott tiszteletére Beregszászban. Ő volt az utolsó pap családunkban, mely két és fél évszázadon keresztül folyamatosan jelen volt a görög katolikus papi hivatás.

Ortutay Jenő és családja
Ortutay Elemér emléktábla Beregszász

Navigáció

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.